A meditáció megváltozott tudatállapot, a szó jelentése: figyelni, gondolkodni. Gondolkodni, figyelni pedig mindannyian szoktunk. A meditáció tulajdonképpen természetes állapotként is létrejöhet, de leginkább céllal szokták tenni. Öngyógyításra, saját és környezetünk tisztítására, imádkozásra, belső bölcsességünk életre keltésére, vagy akár pihenésre, erőgyűjtésre is "használható".
Általános rákészülés a meditációra
A ráhangolódás lehet végtelenül egyszerű, például ahol éppen ülünk, néhány mély levegővétellel ellazítjuk magunkat és már kezdhetünk is befelé figyelni. (ezt gyakorlottaknak ajánlom :-)Lehet a ráhangolódást kicsit "cifrázni", úgy jobban értékeljük talán a pillanatot is és a belsőnkből, vagy máshonnan érkező üzeneteket, képeket, érzéseket is...
Tehát a hosszabb,
türelmesebb verzió lehet így: keressünk egy csendes kuckót magunknak, ahol nem zavar senki és egy megfelelő időpontot, amikor eldöntöttük, hogy ezt az időt önmagunkra szánjuk. Lehet otthonunk egy aránylag csendes helye, ahol leülhetünk, célszerű talpainkat a földre tenni és hátunkat legalább megközelítőleg egyenes tartásba hozni. Persze mindezt lehetőleg kényelmesen, feszengés nélkül. Akár be is takarózhatunk, hiszen mély tudatszintre készülünk "utazni", ami hasonlatos az álomhoz, vagyis életfunkcióink is takarékra állnak ilyenkor.
Tehát kényelmesen ülünk, nem fázunk, telefonunk kikapcsolva, lazán behunyjuk a szemünket (miután elolvastuk és rögzítettük a meditáció menetét :-). Először is végigleltározzuk a testünket, mondjuk fentről lefelé végiggondoljuk, hogy ellazul a fejünk, majd a nyakunk, a vállaink ...stb és tényleg el is időzünk kicsit a figyelmünkkel minden egyes testtájon. Ha végiggondoltuk testünket tetőtől talpig, akkor jöhet tudatunk mélyítése. Valamilyen visszafelé, vagy lefelé irányuló mozgást, vagy képet választunk, pl. 10 fokú létrán leereszkedés, vagy egy emlékeinkből felidézett iskolai tábla, amelyre 10-től visszafelé egyesével felírjuk a számokat egészen nulláig. A lényeg, hogy számunkra szimpatikus módot válasszunk, azaz optimális lenne, ha jó érzéseket keltő szimbólumot választanánk. Innen már jöhet a speciális, egyéni téma, pl. kezdhetjük a "földelést".
Földelés
Az első és egyben a legfontosabb meditáció a földelés. Ezzel szabályosan leföldelhetjük magunkat és leereszthetjük feleslegeinket gondolatainkból, testünkből.
Az általános rákészülés után, gondolj egy szép, vastag zsinórt az ülőalkalmasságod alá. Nézd meg, vagy érezd meg, hogy zsinórod erős, akár fémszálakkal átszőtt elszakíthatatlanul stabil. Kapcsold az egyik végét az 1-es, vagy gyökércsakrádhoz (férfiaknál a gerinc, nőknél a méhnyak töve kb.). Valahogy úgy képzeld el a kapcsolódást, mintha fényes szálak vonzanák egymáshoz a kötél végét és a nevezett energiaközpontodat. (ha láttad az Avatár c. filmet, akkor a kép hasonlít arra, amikor a kékbőrű főhősök a hajukkal kapcsolódtak a "lovaik"-hoz) A földelő köteled másik végének pedig keresel a Föld középpontja közelében egy szép tiszta földi energiájú pontot (elég, ha kijelented, hogy ez a szándékod, nem kell, hogy rögtön színes szélesvásznú képet kapj! :-) Már csak az van hátra, hogy bekapcsoljuk a gravitációs teret, ami "leszippantja" a kért feleslegeket. Kérhetjük pl. azt, hogy az idegen és piszkos energiák távozzanak a testünkből és a gondolatainkból, vagy konkrétan egy kellemetlen érzést, betegséget, kapcsolatot ereszthetünk el. Mindez akkor lesz teljes, ha betartunk néhány "alapszabályt".
Meditációs "alapszabályok"
Az első, hogy mindig a magunk háza előtt sepregetünk, vagyis nem vuduzunk senkit, még akkor sem, ha egy kapcsolattól szeretnénk szabadulni. Részletezem a "kapcsolat rendező meditációnál".
A második "szabály", hogy nem csak másoktól védjük magunkat, hanem magunktól is, hiszen mi teremtjük saját valóságunkat, ahogy már Shrek is megmondta: "nálam félelmetesebb úgy sincs az erdőben" (imádom ezt a mondatot :-), nagy igazság! A "Védelem a meditációban" olvashatsz még erről majd.
Harmadik "szabály": nincs olyan, hogy "nem, soha...stb". A "ne csináld" már pszichés tesztek is igazolták, hogy a "csak azért is"-t keltik életre, tehát arról beszéljünk a meditációban is, amit szeretnénk és nem arról, amit nem szeretnénk. Fontos, hogy tudjuk, mit nem szeretnénk, de az energiát az elérni kívánt célba fektessük és ne a salakanyagokba...
Védelem a meditációban
Sokáig úgy gondoltam, hogy nincs szükség védelemre. Ez részben igaz is, hiszen tényleg magunk teremtjük életünk meséjét, így a környezetünkből visszatükröződő minden-akármi, pont az, amit mi odahívtunk. De! Ez még nem jelenti azt, hogy mindet azonnal kezelni is tudnánk. Miután nem megy feltétlenül mindenkinek, hogy egyszer, s mindenkorra megvilágosodjon :-), így nincs más hátra, lépésről lépésre kell végigjárni a fejlődés útját... Továbbá baromi sokan vannak azok, akik nem emberek és ha nem is látjuk őket, akkor meg még hátrányos helyzetben is vagyunk, úgyhogy a védelem mégiscsak hasznos lehet.
A legegyszerűbb védelmet pár éve olvastam valahol, a következőt kell tennünk hozzá. Gondoljunk egy kék tojást magunk köré, válasszunk egy színt magunknak (ami tetszik), ez jelöli majd a saját energia színét. Töltsük fel vele a tojást! Minden, ami nem az a szín "kerüljön, ahová való"! Írjuk bele az auránkba egy szintén tetszőleges színnel a nevünket!Ez megkönnyíti az idegen energiák hazaküldését. Ezután válasszunk valamilyen virágot, vagy csillagfigurát és annyit úsztassunk az aura szélét jelző kék tojásba, amennyi éppen szimpatikus. Addig véd bennünket, ameddig programozzuk. Pl. 12 fehér margaréta 24 órán át szeparáljon el minden mentális támadástól, mondjuk egy erősen kolerikus rokon meglátogatásánál...:-)
Önmagunktól, vagyis eszetlen, jóhiszemű kéréseink teljesítésétől
úgy tudjuk magunkat védeni, ha ún. szűrőket használunk. Pl. szűröket teszünk energiaközpontjaink alá, elé, köré fényháló formájában és gondolatban háromszor
beprogramozzuk: ...pontosan annyi idegen, vagy piszkos energia hagyja el testemet, amennyit ma el tudok engedni...
Ez a mondat attól véd meg leginkább, hogy telhetetlen szabadulásvágyunkban nehogy olyat akarjunk kitakarítani magunkból, amire még nem is találtuk meg az "ellenszert". Pl. érzelemtestünk nem áll készen a tervezett szakadásra és másnap majd megbolondulunk a nagy oldástól...:-)
Csakratisztítás egyszerűen
A legegyszerűbb (nem vicc!), ha kimegyünk egy erdőbe futni. De ha ez nem megy, nincs lábunk, kihaltak a fák, 100 kiló feleslegünk van, egyéb, akkor jöhet a meditáció. Miután kellően ellazult a testünk, tajtékzó érzelmeinket lecsillapították a Bach virágcseppek (:-), gondoljunk egy 7 fokú lépcsőt magunk elé, ez fogja jelképezni agyfrekvenciáinkat. Menjünk le lassan a lépcsőn úgy, hogy egyre inkább megfigyeljük, milyen lépcső jut eszünkbe éppen. Amikor leértünk az aljára, fordítsunk neki hátat és keressük meg (képzeljük el) ösvényünket. Lehet út, járda, kavicsos ösvény, itt minden rólunk és aktualitásunkról szól mindig. Képzeljük el, hogy utunk egy vízesés torkolatához vezet. Jelentsük ki, hogy ez az élet vize. Álljunk be a vízesés kellős közepébe. Üssünk lyukat a fejünk tetején és érezzük át, hogy átfolyik rajtunk a nagy nyomású vízsugár. Koncentráljunk a homlokunk és tarkónk közötti tengelyre, a nyakunkat elölről hátra átkötő, a mellkasunkat a hátunkkal összekötő, a hasunkat a derekunkkal összefűző (köldök fölött két ujjnyival és alatta néggyel) tengelyekre, majd a mértani középvonalunk vonalára a gerincünk mentén. Engedjük, hogy a víz kitisztítsa meridiánjainkat, feltöltse élettel sejtjeinket, szerveinket, egész szervezetünket.
Kapcsolatrendező meditáció
A számunkra bármilyen módon terhes kapcsolat feloldására készülünk a magunk részéről. Amikor kapcsolatunkat rokonainkkal, barátainkkal, munkatársainkkal hosszú ideje terheltnek érezzük, azaz minden erőfeszítésünk ellenére sem tudtunk zöldágra vergődni egy embertársunkkal, akkor biztosak lehetünk abban, hogy viszonyunk átlépte az "egészséges" határokat. Ilyenkor nemigen érezzük már át, hogy egyedül jöttünk erre a világra és egyedül megyünk is el, hanem
ragaszkodásunk a problémához áthatja tudattalanunkat is. Ez a meditáció már sok esetben terelt új, jobb mederbe kapcsolatokat. Tegyük meg az előzőekben leírt előkészületeket és lépéseket a mély tudatszint eléréséhez, majd amikor leértünk
a rétre, gondolati testünkkel üljünk le a fűbe. Gondoljuk magunk elé kapcsolatunkat az adott személlyel. Magunk előtt rakjunk gondolatban egy kis tűzre valót. Szabadulási vágyunkkal gyújtsuk meg. Figyeljük meg, hogy érzésünk szerint mely testrészeinken érzünk az illetővel kapcsolódó szálat. Pásztázzuk végig saját energiamezőnket ("tojás" a testünk körül), jelöljük ki, hogy mi milyen színűek vagyunk és kérjük, hogy mutassa meg az
idegen színt, ami partnerünket jelöli. Egyszerűen cseréljük vissza a
színeket, majd fókuszáljunk a kettőnket összekötő
egészségtelen szálakra és vágjuk el. (választhatunk bármilyen eszközt a képzeletünkkel az elvágáshoz) Csak a szálakat vágjuk! Mást nem! A levágott
élettelen szálakat dobjuk szabadságunk tüzébe, amit az imént gyújtottunk. Figyeljük meg, milyen füstöt, színt érzékelünk. Várjuk meg, amíg leég a tüzünk. Hívjunk gondolatunkkal egy lágy forgószelet, ez fogja elszállítani a hamut, közben mondjuk: Elengedlek! (és itt tényleg elengedhetünk minden fájdalmat, amit ez a kapcsolat kiváltott belőlünk) Most jön az utolsó lépés, megteremteni a kapcsolat új medrét. A hamu helyén maradt száraz kisöpört földdarabra egy növényt kell hívnunk, ami ezután jellemezni fogja kapcsolatunkat. Várjuk meg, amíg a növény kinő a földből, vagy megjelenik. Ez a növény bármilyen lehet, virág, fűszál, fa, bokor, akármi. A lényeg, hogy a növény jellemzői hasonlatosak lesznek kapcsolatunk jellemzőire.
Üzenetküldés Amennyiben konkrét meditáció-vezetés ötletre lenne szükséged, itt kérheted, vagy felteheted a kérdésed: |
